Óvodapedagógus Hallgatók Segítségtára

12. tétel A gyermeki kommunikáció sajátosságai:
Az anyanyelv mint a személyiségfejlesztés általános eszköze
A beszédfejlődést meghatározó tényezők
Az óvodás gyermek beszédfejlődési folyamatának jellemzői
Az óvodai nyelvi, kommunikációs nevelés értelmezése, feladata, megvalósulása
Az óvodapedagógusi beszédminta összetevői, beszédhelyzetek, beszédviselkedés az óvodában
Fejlesztési lehetőségek, módszerek, játékok az óvodában
Az iskolaérettség nyelvi kritériumai

1.Az anyanyelv mint a személyiségfejlesztés általános eszköze

• a nyelvben tükröződik a társadalom és a kultúra
• az anyanyelv hazaszeretetre nevel
• régies kifejezések, szólások, mondások, mesei fordulatok → magyar gondolkodásmód

2. A beszédfejlődést meghatározó tényezők

1. fiziológiai

1. hibátlan beszédszervek

1. tüdő, légzőizmok, agyi légzőközpont:beszéd létrehozásához szükséges levegőmennyiség létrehozása(L beszédlégzés sérülése)
2. hangszalagok, álhangszalagok: hangképzés (Ldiszfónia)
3. toldalékcső és a benne lévő szervek: nyelv, fogak, ajkak, lágy- és kemény szájpad, alsó állkapocs: hangképzés és a hang egyéni színezetének megadása (L életkori és rögzült beszédhibák)

2. hallóapparátus tökéletes működése
   1. külső fül: fülkagyló, hallójárat, dobhártya: levegő rezgését mechanikai rezgéssé alakítja
   2. középfül: dobüreg, fülkürt, hallócsontocskák: mechanikai rezgést kapnak, folyadékrezgéssé alakul
   3. belső fül: csiga: folyadékrezgést elektromos impulzussá alakítja
   4. hallóidegpályák, megfelelő agyi központ
3. a többi analizátor megfelelő működése (látási-hallási, látási-tapintási)
4. a beszéd agyi irányítóterületei, az agyműködés
   1. nyúltagy: hangképzés
      (L hangszalag megbénul, hangképzés megszűnik)
   2. kisagy: beszédben résztvevő motoros rendszerek összehangolása
      (L szótagbeszéd)
   3. nagyagy: a beszéd motoros funkcióinak integrálása
      (L artikuláció zavara, esetleg teljes hiánya)
   4. beszédmegértés kérgi központja: beszédértés
      (L beszédészlelés van, de nincs beszédértés)

2. szociológiai

• szociolingvisztika vizsgálja
• hatása van a gyermek beszédére:
  • életkor
  • nem (lányok: gazdagabb szókincs, gyakorlottabb hanglejtés, beszédbeli emóciók tisztább észlelése, jártasabbak párbeszédes helyzetekben)
  • szociális háttér: szülők nyelvi kultúrája, iskolai végzettsége
  • családszerkezet
  • tágabb szociális kapcsolatok
  • infrastruktúra
• anya beszéljen már a csecsemőkorú gyermekhez is, játsszon hangjátékokat
• szükség van ingergazdag beszélő emberi környezetre

3.Az óvodás gyermek beszédfejlődési folyamatának jellemzői

Csecsemőkor

1-3. hét: sírás, köhögő, öblögető hangok

3. hét- 4-5. hónap: a sírás nyöszörgéssé válik, differenciálódik:  már van jelentése

4-5. hónap- ½-1 év: gagyogás:

• már válaszol és megszólít
• megjelenése ösztönös, nem utánzás alapján
• gyakorlás: utánzással formálódik
• gyakorló játék egyik fajtája

Kb. 6 hónapos kortól érti a felnőttek beszédét!

Kisgyermekkor

1. hang és jelentés kapcsolata kezd kialakulni
2. generalizálja a szavakat (minden nő „mama”)
3. differenciálja a szavakat, jelentés beszűkül, specializálódik
   (már megkülönbözteti „mamát” a „nénitől”)

• hangutánzó szavak használata (vau-vau)
• szavak rövidítése (kutya→ ku)
• szavak összevonása (tied+enyém→ tiem)
• különleges, új szavak alkotása (patahümm= repülő)
• félrehallás, újraképezés (ráléptél→ rélábtál (lábbal lépünk))
• sajátos jelentésadás (pszichopata: pici hópata)
• jelentős szókincsgyarapodás

1. Bühler szerint a beszéd fejlődésében 3 tényező játszik szerepet:

• megjelölés
• belső érzelmek kifejezése
• kommunikációs társ cselekvésének befolyásolása

2. A szókincs nagysága az óvodáskorban az alábbiak szerint változik:

• 4 éves kor: 1200-1600 szó
• 5 éves kor: 1400-2200 szó
• 6 éves kor: 1700-2600 szó

3. A beszédértés, -észlelés jellemzői 3-6 éves korban:

• 3-4 éves kor: a gyermek  életkorának és ismeretének megfelelő közlések minden részét képes érzékelni
• 4-5 éves korban: a megtanult szavak egy része alapján képes aktív és passzív szókincsének jelentéskörét bővíteni, növekszik a globális egész megértése.
• 5-6 éves kor: a gyermek képessé válik a hangsort alkotó magánhangzók elkülönítésére, felfogására.

4. A szavak és nyelvi fordulatok jelentéseinek megértése is folyamat:

• a csecsemő a hanglejtést ismeri meg
• később pedig már eljut a gyermek bizonyos általánosítási  képességekhez, amikor a szó nemcsak egy bizonyos konkrét tárgy neve, hanem az érvényességi körére is kiterjed.

5. Az óvodás és kisiskolás gyermekek általában nem értik még meg a szavak és kifejezések ún. átvitt értelemben való használatát. Ezek előfordulhatnak a következő képpen:

• hasonló hangzás alapján tulajdonít jelentést a szavaknak olyankor is, ha kimondásakor nem cseréli össze
• a hasonló hangzás és a szó jelentésének ismerete híján a szóhelyettesítés is jellemző
• a hangalakban és jelentésében hasonló, esetleg azonos szótőből képzett szavak is gyakran keveredhetnek
• a 3-5 éves óvodáskorban gyakran gazdaságosan fejezi ki magát, amikor az általa nem ismert szó jelentését mással pótolja
• a gyermek gyakran alkot új szavakat a már halott, vagy már ismert szavak analógiájára

A szó elsajátítása a nyelvelsajátítási folyamat során semmiképp nem zárul le a hangsor elsajátításával

 Az egyes szófajoknak az életkori szakaszok változásával, az alany és az állítmány megjelölésével egyre nagyobb szerepük lesz a jelölő határozóknak. A mondanivaló magasabb szintű, kifejezőbb, szabatosabb megfogalmazását jelzik a mondatszók, kötőszók változatos használata is.

6. Mondatok:

Se szóbeli, se írásbeli megnyilatkozásaink nem lehetnek meg mondat nélkül. Már az óvodás korú gyermeknek is meg van az a képessége, hogy mondanivalóját teljesen maga szerkessze meg.A mondatok az utánzás és a megismerő folyamatok hatásáraegyre bonyolultabb szerkezetűvé válnak.

7.Funkciós szavak elsajátítása:

Könnyebben tanulja meg, hogyha:

• a környezetben gyakran előfordul
• a közvetlen környezet viszonylag független
• alapvetően jelentése van

8.Relációszókincs:

A relációk, szavak, fogalmak, struktúrák különböző jellegű viszonyait tükrözik.

Lehet:

• térbeli(alatt, mögött)
• időbeli(mindjárt, azonnal)
• formai(szín, alak)
• mennyiségi(ennyi, sok)
• hasonlósági(ilyen, olyan)
• valószínűségi (biztosan, talán)
• logikain (nem igaz, némely)
• oksági (mert)

A relációszókincs rendkívül összefügg a mondatalkotással.

Az óvodáskorban megjelennek a többtagú  mondatok is, amelyekben már:

• nő a mondatrészek száma
• változatosak a szórendi variációk
• bővül a jelentéstartalmak köre

A beszédfejlődés pszichológiai alapjai óvodáskorban:

• ingerületi folyamatok fejlettebbek a gátlásiaknál, majd utóbbiak kezdik utolérni az előbbieket
• a megismerésben a látás veszi át a vezető szerepet, de még mindig fontos a tapintás is
• a játék, mozgás, ritmus fontos a beszédfejlődéshez
• a testkép megismerésével megjelennek a téri irányokat jelentő kifejezések
• óvodáskorban a gondolkodás beszédhez kötött
• ok-okozati összefüggéseket kutatnak→ „miért?” korszak
• jellemző a monológ beszéd (hangosan gondolkodik)
• önkéntelen figyelem túlsúlya, iskolaérett gyerekeknél szándékos figyelem is kialakul
• emlékezet pontosabb, ha cselekvéshez kötött, és nem (csak) verbális
• a képzelet szerepe a beszédfejlődésben: képzelet→ szerepjáték→ beszédfejlődés

1. fonetika (hangképzés)

• beszédhangok felismerése környezettől függetlenül
• fontos a beszédhangok tudatosítása (anyanyelvi játékokkal) (L diszlexia)
• 4-5 éves kortól hangok hangoztatása szó elején, közepén, végén
• 5-7 évesek felismerik a hangzók időtartamát

B. szótan, grammatika

• a beszédészlelés fejlődésével bővül a szókincs: 4-5 éves kor táján van minőségi ugrás
• az igék és főnevek aránya beszédhelyzettől függ: szerepjáték: több ige, képolvasás: több főnév→ különböző szófajok különböző beszédszituációkban kiegyenlítődnek
• egyre gyakoribbak a melléknevek és határozószók
• megjelennek a mondatszók, kötőszók
• fejlődik a relációs szókincs
• etimológiák (földrajz→ földre rajzolás)
• szó elsajátítása nem zárul le a hangsor elsajátításával (jelentés pontosítás)

C. mondatan

• a gyerek ösztönösen ismeri a nyelvtant, de nem tudatosan használja

• utánzás és a megismerés fejlődésének hatására a gyermekek mondatai egyre bonyolultabbakká, egyre helyesebbekké vállnak
• a mondatalkotáshoz a szavak alapjelentéseit morfémákkal (toldalékokkal) kell variálni
•  megjelennek a többtagú mondatok: nő a mondatrészek száma, változatos szórend variációk
• összetett mondatok közül főként a kapcsolatosat és az ellentételeseket alkalmazza

• az alárendelő mondatok jelennek meg utolsóként a „miért?” korszakhoz kapcsolódva

D. kommunikáció

• 2 szintű: az egyik a nyelvi közlés, a másik a metakommunikáció
  • a metakommunikáció lehet nyelvi: hanglejtés, beszédritmus, hangsúly, hangerő, stb.
  • és nem nyelvi: tekintet, mimika, gesztus, testtartás, stb.
• a gyermek beszéde  részletgazdagabb ha felnőttel beszél, mint a kortársakkal való kommunikáció során

4.Az óvodai nyelvi, kommunikációs nevelés értelmezése, feladata, megvalósulása

Értelmezése:

ONOAP:

1.„Az anyanyelvi nevelés valamennyi tevékenységi forma keretében feladat.

2.Az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció különböző formáinak alakítása - beszélő környezettel, helyes mintaadással és szabályközvetítéssel (a javítgatás elkerülésével) - jelen van.

3.Az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére, szeretetére nevelés közben a gyermek természetes beszéd és kommunikációs kedvének fenntartására, ösztönzésére, a gyermek meghallgatására igénylésére szükséges figyelmet fordítani.”

Célja:

„A 3-7 éves gyermekek beszédészlelésének, beszédmegértésének fejlesztése, változatos módszerekkel, anyanyelvi játékokkal, különböző tevékenységformákkal, spontán beszédhelyzetekkel beszédaktivitásuk fokozása, nyelvi és kommunikációs képességeik kibontakoztatása az iskolaérettség követelményeinek megfelelően.”

Feladata:

• képessé tenni a gyermekeket a feléjük áradó nyelvi és metakommunikációs jelek befogadására és értelmezésére
• képessé tenni őket saját gondolataik, érzéseik pontos és hatásos kifejezésére
• megtanítani alkalmazkodni a beszédszituációhoz és a kommunikációs partnerhez

Megvalósulása:

• a teljes nevelési nap folyamán

• játékos kommunikációs helyzetek teremtése
• spontán adódó beszédszituációk
• anyanyelvi játékok

5. Az óvodapedagógusi beszédminta összetevői, beszédhelyzetek, beszédviselkedés az óvodában

• beszédünk legyen:

(tartalmilag)

• referenciális: tények közlése, tárgyilagos hangon
• emotív: érzelmek közlése, érzelmesen „előadva”
• konatív: befolyásoló, utasítás adás
• fatikus: kapcsolat teremtő (légy szíves…, azt hiszem…)
• esztétikus: kiemeli a nyelv szépségét
• etikus: hisz abban, amit mond

(formailag)

• változatos hangzású
• hibátlan hangképzésű
• középhangerejű (nincs kiabálás!)
• teljes szavakat tartalmazó (kerüljük: rövidítés (isi) túlzott dajkanyelv (csicsikázzatok!), kicsinyítés (kenyérke))
• gazdag (szókincs)
• ironizálástól mentes (gyermek számára nem érthető)

• példaadás  a metakommunikációban
  • helyes testtartás
  • megfelelő beszédlégzés
  • legyen „tudatos” és „közlékeny” a metakommunikációnk

6. Fejlesztési lehetőségek, módszerek, játékok az óvodában

• együttes élmény biztosítása
• játékos kommunikációs helyzetek teremtése
• spontán adódó beszédszituációk
• anyanyelvi játékok
  • hallásfejlesztő játékok
  • légzőgyakorlatok
  • beszédszervek ügyesítésére szolgáló játékok
  • fonémahallás fejlesztő játékok
  • mondatfonetikai eszközök gyakorlása

7.Az iskolaérettség nyelvi kritériumai

Ép beszédfejlődésű 6-7 éves gyermek:

• beszédészlelése relatíve fejlett
• a magán- és mássalhangzókat tisztán ejti
• beszédhangok egymásutániságának hibátlan felismerésére képes, ismételni tud olyan szavakat is, amelyeknek a jelentését nem ismeri- hibátlanszeriális észlelés
• segítséggel észleli a „feltűnő” beszédhangok helyét a hangsorban
• biológiai ritmusérzékénél fogva képes a szavak szótagolására
• minden szófajt ismer és használ
• változatos mondatszerkezeteket és mondatfajtákat használ
• összetett gyakori alkalmazása
• toldalékok használatában követi a felnőtt mintát
• kontextusos, és összefüggő beszéd, beszéde érthető, összefüggő, folyamatos
• képes érzelmeit, gondolatait kifejezni