Óvodapedagógus Hallgatók Segítségtára

▪Pálfi Sándor: Új kihívások az óvodai szocializációban, Válogatott tanulmányok II. HPFK,Hajdúböszörmény, 2005. 127-141.

Az óvoda, mint a család után következő első társas környezet, a legtöbb, amiben adhat az a szocializáció.

Kijelenthetjük, hogy az a gyermek, akink az óvodai életben való részvétele elmarad, az szocializációjában-hátrányban van.
a szocializációs folyamat legdöntőbb periódusa tehát a  kisgyermekkor, aminek a család mellett az óvoda a legfontosabb színtere.

Robert Fulghum: „Életem legfontosabb viselkedési szabályait egytől egyig az óvodában sajátítottam el.”

Szocializáció: a külső társadalmi struktúrákat és szabályrendszereket belsővé kell tenni, vagyis a szocializáció tisztán alkalmazkodási- beilleszkedési folyamat.

A közösségi nevelés segíti és serkenti a szocializációt

A vegyes életkorú csoportban a szociális tanulásra gazdagabb lehetőség van, mint az egykorúak csoportjában

ONOAP: „Az óvodáskorú gyermek nevelésének elsődleges színtere a család.

2. Az óvoda a köznevelési rendszer szakmailag önálló nevelési intézménye, a családi nevelés kiegészítője, a gyermek harmadik életévétől az iskolába lépésig.”

ONOAP: Az óvodai nevelés feladatai:

1. Az érzelmi, az erkölcsi és a közösségi nevelés

„ A szocializáció szempontjából meghatározó a közös élményeken alapuló tevékenységek gyakorlása, a gyermek erkölcsi tulajdonságainak (mint például: az együttérzés, a segítőkészség, az önzetlenség, a figyelmesség) és akaratának (ezen belül: önállóságának, önfegyelmének, kitartásának, feladattudatának, szabálytudatának), szokás- és normarendszerének megalapozása.”

ONOAP: Az óvoda kapcsolatai

1. Az óvodai nevelés a családi neveléssel együtt szolgálja a gyermek fejlődését. Ennek alapvető feltétele a családdal való szoros együttműködés. Az együttműködés formái változatosak, a személyes kapcsolattól a különböző rendezvényekig magukban foglalják azokat a lehetőségeket, amelyeket az óvoda, illetve a család teremt meg.

Az óvodapedagógus figyelembe veszi a családok sajátosságait, szokásait, az együttműködés során érvényesíti az intervenciós gyakorlatot, azaz a segítségnyújtás családhoz illesztett megoldásait.

▪(Podráczky Judit-Marton Eszter:A szülők bevonásának, aktívabbá tételének lehetőségei az óvodai nevelésben, in:Hét aranyalma, Budapest, 2012.65-85. 372 H65)

• fontos optimális kapcsolat kialakítása

• (A családi szocializáció jellemzői in:Pszichológia pedagógusoknak szerk:: N.Kollár Katalin-Szabó Éva,OSIRIS,Bp. 2004.74-94. 150 P94)

A család életünk legmeghatározóbb színtere, legfontosabb kiscsoportja, itt formálódik személységünk, önazonosságunk és a világhoz való viszonyunk. Sokat foglalkoztak a pszichológusok a szülők szerepével, , az élet első éveiben ez a legmeghatározóbb, itt hangsúlyozzák a anya- gyerek kapcsolatot. A szülői gondozás jellege, érzelmi jellemző, a kapcsolat minősége minden lényeges szempontból befolyásolja a fejlődést. Lelki zavarok, problémák hátterében legtöbbször szülő gyermek kapcsolat zavara áll.

1. A szocializáció és a nevelés folyamatának összekapcsolódása,
 megegyező és eltérő sajátosságai.

Szocializáció:

A társadalomba valóbeilleszkedés folyamata, mely során az egyén megtanulja, megismeri önmagát és környezetét, elsajátítja az együttműködés szabályait, a lehetséges és elvárt viselkedésmódokat.(Dr. Bagdy Emőke)

Részei:    (Összefoglalva: megtanulni, emberi módon élni, és viselkedni)

• humanizálódás
• megtanulni az érzelmi kifejezési formákat
• elsajátítani az eszközös tevékenységeket
• kialakítani, fejleszteni a gondolkodás, tervezés, önkifejezés lehetséges formáit
• megismerni a másokkal való kapcsolat lehetőségeit

Szocializálás:

Külső, nevelő hatás. Általában erkölcsi szokásokat sajátít el a gyermek a szocializáció során. Az óvodában játékkal szocializálunk. A gyermek leképezi a felnőtt viselkedését, ezáltal szocializálódik.

A szocializáció és a nevelés folyamatának megegyező sajátosságai:

• Mindkettő hatásokból és mintákból tevődik össze
• A szocializáció folyamata. A folyamat 3 lépcsőből áll:

1. Engedelmesség szakasza

• Erős a felnőtt befolyásoló szerepe.
• Állandó külső kontrollra van szükség: megerősítés, elmarasztalás (3-4 év).

2. Identifikáció → érzelmi, majd értelmi azonosulás

• Erős a felnőtt befolyásoló szerepe.
• Állandó külső kontrollra van szükség: megerősítés, elmarasztalás (3-4 év).
• Az óvodás érzelem által irányított, mivel kötődik a felnőtthöz, elfogadja a szabályokat.

3. Interiorizáció → a szabály kezd belső indítékká válni → képessé válik a döntésre
    

(Piaget szerint: 1. engedelmesség és identifikáció, 2. interiorizáció)

A szocializáció és a nevelés folyamatának eltérő sajátosságai:

• minta
• nevelő hatás
• nevelési elvek
• nevelési módszerek

Ellentmondás, értékrendbeli különbség alakulhat ki a szülői minta, a családi értékek, a család által közvetített szabályok és az óvoda nevelő hatása között.

2. A szocializáció primer és szekunder színhelyei.
3.A család, mint az elsődleges szocializációs színtér.

• Primer (elsődleges):a család – „Az emberré válás színtere.”

• legkorábbi életszakasztól kezdve hat az egyénre(hatások, modellek)
• erős érzelmi kötelék → erős hatás
• hosszan tartó hatás
• alapvető érzelmi és viselkedési modelleket vés be

Kialakul:

• viselkedési, magatartási sémák
• szokások
  • udvariassági szokások: köszönés, kérés
  • étkezési szokások
  • egészségügyi szokások
  • életritmus
• szociális reakciók

Formálódik:

• kommunikáció formái (interakciós tér)

• kapcsolatok mintája
• másokhoz való viszonyulás

Közvetít:

• erkölcsi értékeket
• világképet
• életcélt

• Szekunder (másodlagos): intézmények, kortárs kapcsolatok

• a családi nevelést kiegészítő szerep
• közösségi magatartásra készít fel

4.A család funkciói, funkciózavarai és ezek okai a társadalmi átalakulás hatásrendszerében.

Család: A társadalom legkisebb szervezeti egysége, mely vérségi köteléken alapul, a szülők együtt nevelik gyermekeiket.

Hagyományosan a család kettős vezetésű kiscsoport.

1. az apa: instrumentális vezető, feladata: intézi a család ügyeit
2. az anya: expresszív, emotív vezető, feladata: a családi harmónia fenntartása

A család funkciózavarai:

A család a társadalom mikroközössége. Minden társadalmi folyamat érinti a családokat, ezért a társadalommal együtt a családok is változnak. A társadalmi átalakulások különféle funkciózavarokat idéznek elő az egyes családoknál:

1. Biológiai funkció zavarai:

• a szülők nyitott kapcsolatban élnek

• a sérül a gyermek biztonságérzete
  • szülők iránti bizalma

• a szülők nem vállalnak gyereket (szingli életmód → demográfiai hullámvölgy)
• válás → egyszülős családmodell → „túlféltett” gyerek

2. Gazdasági funkció zavarai:

• szegénység (társadalmi okai: munkahely megszűnése, alacsony bérek)
  • szülők nem tudják biztosítani a megfelelő életmódot gyermekeiknek

→ a gyerekek veszélyeztetetté válnak

• szülők alkoholizmusba menekülnek

→ családon belüli erőszak

→ a gyermek: félelem, szorongás, agresszió, tanulási és

érzelmi zavarok

↓

Hátrányos, halmozottan hátrányos helyzet alakul ki.

3. Regeneráló funkció zavarai:

• szülők kapcsolatának zavarai, a sok konfliktus, a szociális minta zavarai
• a szeretet és a biztonság hiánya, zaklatott légkör
  • felnőtt: munkába menekülés, válás, káros szenvedélyek
  • gyermek: szociális minta hiánya,konfliktusmegoldó stratégiák hiánya
    → visszahúzódás, „én” feladás, vagy támadás, agresszió

d. Gondozó, nevelő, szocializációs funkció zavarai:

• Oka: Negatív társadalmi hatások, a megélhetés problémái,
  melynek következtében a szülő mentálisan leépült, felelőtlen.

• a szülő nem nevel
• érzelmi élet hátrányai
• magatartási, tanulási zavarok

• esélytelenség

• a szülő nem megfelelően nevel
• magatartási problémák

5. Anya – gyermekkapcsolat és zavarai.
 

Szülő-gyermek kapcsolat → a későbbi emberi kontaktus alapmintája

Anya-gyermek kapcsolat → a kifejlődő lelki rendszer alapja

•  az anyai szeretet feltétel nélküli(E. Fromm)
• későbbi társas kapcsolatok alapvető modelljéül az anyától eltanult mindennapi viselkedési formák szolgálnak. (Harlow)
• az anya-gyermek kapcsolatban alakul ki a gyermek énje
• az emberekhez és a világhoz való viszonya

1. magzat-anya kapcsolat

• anya szívverése nyugalmat ad(érzelmi kapcsolat)
• anya stresszes élete babán is látszik (pszichés kapcsolat)
• anya életmódja befolyásolja a gyerek gyarapodását (fizikai kapcsolat)

2. újszülött-anya kapcsolat

• anya hasára fektetés (imprinting)
  • újszülött igényli az anya testi-lelki közelségét → ősbizalom kialakulása, én-fejlődés(LEnnek hiányábanelkezdi szopni az ujját, harapdál, cumizik, indokolatlan dühkitörései vannak, személyiségfejlődési és viselkedészavar)

3. csecsemő-anya kapcsolat

• újfajta emocionális összetevő, a szeretet jelenik meg
• szeretet + függés → identifikáció (azonosulás)

(L Ha függési igény nem elégül ki

→ fokozódikanyához való kapcsolódási igénye

→gyermeki függés elhúzódása, személyiség fejlődésében lassulás, regresszió

→ felnőtt kapcsolatokra is kihathat)

4. kigyermek-anya kapcsolat

• elkezd leválni anyjáról→kapcsolatuk megváltozik
• gyermek figyelmét a külvilágra összpontosítja
  (világ közepén még mindig az anya, akihez visszatérhet)
• minden új felfedezését igyekszik megosztani anyjával
• gyermek egyszerre védi autonómiáját, ugyanakkor fél a szeretet elvesztésétől
  • viharos, konfliktusokkal telikorszak(indulatkitörések, dührohamok)
• fontos szerepet kap a testi kontaktus (simogatás, ringatás, ölelés)

(LEzek hiányában a gyermek fél, nyugtalan, érzékeny)

Az anya-gyermek kapcsolat zavarai:

I. Anya nélkül - anya depriváció

Az anyával való meleg, folyamatos kapcsolat hiánya.

1. Részleges depriváció: hosszabb-rövidebb ideig nélkülözi a gyermek anyja közelségét
   (kórházi kezelés 1-2 hét)

A gyermek viselkedésének fázisai:

2. tiltakozás: kezdeti és azonnali reakció. Sír, rúg, kapaszkodik az anyába. Harag, félelem, keserűség, amit érez. Napokig eltarthat ez a szakasz.
3. kétségbeesés: nyugtalan, reményvesztett. Vigasztalhatatlan, félelem, harag rejtve marad, elnyomja. Környezetétől elfordul, magát vigasztalja: szopja az ujját, ringatja magát.
4. leválás: úgy tűnik elfelejtette anyját. Megszokta az új helyzetet. Érdektelen anyjával szemben, ha megérkezik.

A gyermek viselkedését befolyásoló tényezők:

• a gyermek életkora a szeparáció idején
• az anyával való kapcsolat a szeparáció előtt
• emlékeztető tárgyak

2. Hosszú ideig tartó szeparáció: több hónapos időtartam

Az első néhány hétben bekövetkező tartós szeparáció kóros személyiségbeli hatásokat eredményez, amelyek nehezen visszafordítható folyamatok.(Bowlby)

Hatása:

• Felszínes kapcsolatok, visszahúzódás. Szülő iránt érzett gyűlölet. Megcsalatottság-elmagányosodás.
• Elfojtott szeretetigény-felnőttkori promiszkuitás (szabados nemi élet)
• Generalizálódott szeparációs szorongás: félelme állandósul, túlzott ragaszkodás, hogy a szeretett személyt elveszti- depressziós magatartás. (iskolafóbia okalehet)

3.  Teljes depriváció: ha a gyermek élete első éveiben nem alakíthatott ki személyes

kötődést az anyjával, teljes deprivációról beszélünk (anyanélküliség)

Következménye:

• súlyos testi, intellektuális retardáció, (beszédfejlődése lelassul)
• szociális érzék hiánya (kapcsolatkialakítási képtelenség)                 hospitalizáció
• személyiségfejlődési zavar (bűntudat hiánya)                                    (René Spitz)
• depressziós tünetek

Retardáció és  regressziófigyelhető meg, a sérüléseik legtöbbször visszafordíthatatlanok.

II. Anyaság és problémái

• Elutasítás: az anya éretlen az anya szerepre vagy megakadt a személyiségfejlődésben
• Az anya feszült, kapkodó, ideges- a csecsemőben is nyugtalanságot ébreszt.
• Túlzott aggodalmaskodás, szorongássá (háttérben ellenséges indulatok lehetnek)
  • gyermekeknél hasi görcsök, ekcémák

6. A családi és az óvodai nevelés kapcsolatrendszere, együttműködésük tartalma, formái, szervezetei.

Célja: megismerni a családot, megfelelő, őszinte és szoros kapcsolatot kialakítani a szülőddel. Az óvodapedagógus feladatai közé tartozik, és a szülők is elvárják, hogy tájékoztassák őket arról, hogy miként él a gyermek az óvodában.

A szülőkkel való kapcsolattartás elvei: