8.tétel A társas kapcsolatok kultúrája.

Szociális szükségletek, szociális kompetenciák. A szociális tanulás folyamata. A gyermek szocializálása, társas kapcsolatainak fejlődése, fejlesztése az óvodai gyermekközösségben. Az önszabályozás képességének fejlődése. A játék szerepe a társas kapcsolatok alakulásában. A vegyes csoportban folyó nevelőmunka sajátosságai. A konfliktuskezelés és megoldás stratégiái. Az óvodapedagógus feladatai a szociális kompetenciák alakításában.

8-as tétel: Perlai Rezsőné: Miért legyen vegyes az óvodai csoport?

• A 3 éves gyermeket szívesen viszik a szülők a nagyobbak közé. A tisztán 3 évesek sokkal nehezebben fogadják el az új környezetet, az új felnőttet, az anyahiányt.  Vegyes csoportban kevesebb az új kisóvodás, többen segítenek a feszültségek oldásában, a beilleszkedésben.
• Aztán mikor a gyermek 6 éves lesz, tiszta csoportba járatnák a szülők, mert egyre inkább az iskola felé kíváncsiskodik, a szülő attól fél, hogy a gyermek nem tud jól fejlődni, hogy nem érik meg az iskolára, visszahúzzák a fiatalabbak.
• Egy heterogén csoport nem csak attól vegyes, hogy a gyermekek vegyes életkorúak, hanem attól is, hogy mindegyik más, mint a többi (származás, életkörülmény, egészség, öröklött tulajdonságaik). Az esélyteremtő lehetőségek fokozásánál, érezhető ezek fontossága.
• A gyermeknek szükséges, hogy a környezete elfogadja olyannak, amilyen, szeressék és tiszteljék benne mindazt, ami. Az elfogadó tisztelet és szeretet, amely kölcsönösségen, azaz empátián, tolerancián, együttérzésen alapszik, nemcsak a gyermeknek, hanem a társaknak, a pedagógusnak is szükséges, és a szülőnek is. Ez segíti a kapcsolatok alakulását, a nyugodt, és biztonságos légkört. Az óvoda ilyen alakuló légköre hozza magával azt az érzést, hogy a gyermek elfogadja mások közvetlenségét. Ahogyan a gyermek elfogadja az óvoda személyi, tárgyi szokásvilágát, úgy igyekszik mindent elfogadni, ami feléje árad. Teszi ezt azért, mert: védelmet, biztonságot jelent számára, saját testi és lelki szükségletei kielégítése révén képessé válik azonosulni ezekkel, önbizalmat szerez, szabadságot élvez.
• A beilleszkedő és formálódó társas kapcsolat igazán ott jöhet létre, ahol jellemző a kölcsönös tisztelet és elfogadás, a megértő együttlét. Ezek a tulajdonságok leginkább a vegyes életkorú csoport családias légkörében alakul. Itt találkozhatunk azzal a kiegyensúlyozottsággal, ahol együtt lehetnek és szocializálódhatnak a testvérek.

1.Szociális szükségletek, szociális kompetenciák

Abraham Maslow szerint az emberi szükségleteket hierarchikusan lehet rangsorolni.

Szerinte a szükségleteknek létezik egy hierarchiája, mely az alapvető biológiaiszükségletektől azon komplexebb pszichológiai motívumokig terjed, melyek csak akkor vállnak fontossá,ha az alapvető szükségletek már kielégülést nyertek.

1. A piramis alján az alapszükségletek, a létfenntartáshoz kapcsolódó szükségletek helyezkednek el. Az alapvető fiziológiai szükségletek az éhség, szomjúság, szexuális vágy, aluszékonyság, anyai reakciók. Ha ezen szükségletek nincsenek kielégítve - vagy akár csak egy közülük, mivel ezen szükségletek viszonylag elszigetelhetők, testileg lokalizálhatók - akkor minden egyéb szükséglet megszűnhet, vagy háttérbe szorulhat.
    
2. A létfenntartás megteremtése magával hozza a biztonsági szükségletek kialakulását: ez a megszerzett javak megóvását, védelmét jelenti. Mi ez a biztonság? Annak a tudata, hogy védettek vagyunk a bűnözéssel, szélsőséges időjárással, háborúkkal, járványokkal, vadállatokkal, stb. szemben. Ide tartozik még a létbiztonság érzése is, az a hit, hogy a jövőben képesek leszünk biztosítani alapvető szükségleteink kielégítését.
3. A szociális szükségletek

• az ember társas lény mivoltából fakadnak. A szociális szükséglet

1. kapcsolatteremtési szükséglet: Ennek kielégítése érdekében törekszik jó családi, érdeklődésének, gondolkodásmódjának megfelelő baráti,munkahelyi kapcsolatokra.
2. összetartozási szükséglet, aszeretet- és közösséghez tartozás igénye:A Maslow hierarchia ezen a fokán álló egyén legfőbb törekvése hogy barátok, vagy a szerelmese vegyék körül, egyéntől függően netalán a gyerekei ricsajozását szeretné hallani, vagy egy számára fontos személy társaságát kívánja. A lényeg a bensőséges, gyengéd, őszinte emberi kapcsolatban van. Itt a szerelem nem keverendő össze a szexuális viselkedéssel, amit a fiziológiai szükségletekhez soroltunk.

4. Az ember igyekszik megtalálni helyét a többiek, a társai között, ebből fakad az elismerés iránti szükséglete: igyekszik elfogadtatni magát, elismertetni egyéniségét, képességét, rátermettségét.Tisztelet iránti igényAz embernek egyformán van szüksége arra, hogy mások tiszteljék, elismerjék őt és arra, hogy önmaga is becsülje magát. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy mindez valós képességeken, eredményeken, sikereken alapuljon.

5. A piramis csúcsán az önmegvalósítás szükséglete áll. Az emberek egy része erős késztetést érez arra, hogy képességét, tehetségét maximálisan kihasználja.

Szociális kompetenciák

Szociális kompetencia:azon készségek összessége, melyeket az egyén társas kapcsolatainak kialakításában, fenntartásában, konfliktusainak kezelésében használ. Szociálisan kompetens az a személy, aki képes stabil társas kapcsolatokat működtetni, önmagát képviselve probléma érzékenyen konfrontálódni.

Az érzelmi kompetencia szerkezete Goleman alapján 

1. Személyes (egyéni)  kompetenciák

• Ezek határozzák meg, hogyan irányítjuk önmagunkat.
  • Érzelmek felismerése, én-tudatosság, önismeret
  • Érzelmek kezelése, önszabályozás
  • Motiváció

2. Szociáliskompetenciák

• Ezek a társas kapcsolataink irányításában játszanak szerepet
  • Mások érzelmeinek felismerése, empátia
  • Kapcsolatirányító képesség

Szociális kompetenciamásik felosztása

1. Öröklött elemek
   • Szociális rutinok (arcfelismerés, hang)
   • Hajlamok (párképzés, birtoklás, kötődés, gondozás)
2. Tanult elemek
   • Egyén (önértékelés, nyitottság, attitűd)
   • Család (modellnyújtás, kötődés)
   • Iskola (fizikai környezet, szociális struktúra, pedagógus, kortárs)
   • Környezet (kulturális hatások, kívánatos és elfogadott viselkedés)

A gyermekek szociális kompetenciája

• Felhívni magára a felnőttek figyelmét
• Kiaknázni a felnőttekből adódó lehetőségeket
• Társakhoz kapcsolódó érzések kifejezése
• Vezetés, követés, utánzás képessége
• Teljesítmény feletti büszkeség
• Interakciók száma, milyensége

2.A szociális tanulás folyamata

Szociális tanulás: minden olyan tanulást, amely révén bekövetkező viselkedésváltozás társas kölcsönhatások, szociális interakciók következtében alakul ki. A szocializációt felfoghatjuk úgy is, mint a személyiség fejlődésénektársadalmi vetületét.

A szociális tanulás formái:

1. Utánzás:

• a szociális tanulás legelemibb formája
• számtalan viselkedésformát utánzással sajátítunk el(pl.: anyanyelvünk)
• a fejlődés során a leghamarabb az utánzás jelenik meg
• Az utánzás kezdetleges formája a cirkuláris reakció
  (a csecsemő egy másik személy közvetítésével utánozza saját magát)
• Fajtái:
  • szándékos utánzás
  • önkéntelen utánzás
  • késleltetett utánzás
• Az utánzásban nagyon fontos szerepet játszik a jutalom és a büntetés.
• A gyermekek számára az utánzás révén kialakuló beleélés szinte egyedüli eszköze mások megértésének.

2. Modellkövetés:

• utánzásnál magasabb szintű tanulási folyamat

(cselekvés mellett az is fontossá válik, hogy kit utánzunk)

• A tanulás modellválasztás alapján megy végbe
• A modellválasztás
  • szimpátia alapján
  • szerepirigység
  • a szociális hatalom jelentette presztízs alapján
• agresszív modellek + ezek (+) megerősítése → agresszív viselkedésformák (kísérletekkel igazolva)

3. Azonosulás (identifikáció):

• a pszichoanalízis egyik központi fogalma (Freud)
• Az azonosulás során a szándékosan vagy spontán választott modelltől átvett viselkedési minták a személyiségbe beépülve annak részévé válnak.
• Az azonosulás során a hangsúly nem az átvett viselkedésen van, hanem a választott modellel való kapcsolat fenntartásán.

4. Belsővé tétel (interiorizáció):

• a szociális tanulás legmagasabb szintje
• a modell nem játszik fontos szerepet
• A viselkedésformák vagy értékek átvétele, azért történik, mert az egybevág az egyén saját értékrendszerével és így annak átvétele magában is jutalomértékű.
• Az átvett viselkedésforma, érték, vélemény stb. függetlenedik a forrástól, és szervesen beépül a személyiségbe, azaz belsővé válik.

A szociális tanulás formái nem különíthetőek el élesen egymástól. Egymásra épülve, együttesen alakítják és formálják személyiségünket. A szociális tanulás minta- vagy modellkövető tanulás.

3.A gyermek szocializálása, társas kapcsolatainak fejlődése, fejlesztése az óvodai gyermekközösségben

A szocializáció: a társadalomba való beilleszkedés folyamata, amelynek során az egyén megtanulja megismerni önmagát és környezetét, elsajátítja az együttélés szabályait, a lehetséges és elvárt viselkedésmódokat. Ebben a folyamatban a társas együttélésre nevelő hatások és az egyéni befogadó képesség eleven kölcsönhatása érvényesül.

A gyermekkori szocializáció

• A személyes én kibontakozásának történéseivel veszi kezdetét.
• A személyiség megalapozását és differenciálódásának folyamatát a családi „közvetítő rendszer” kölcsönhatásai indítják meg, ezért a családot tekintjük a szocializáció elsődleges műhelyének.
• A szociális tér növekedésével elsősorban a kortárscsoportok jelentősége fokozódik. A kapcsolatokat megvalósító kommunikációs eszközök között első helyen áll a nyelv.

Az óvodáskori szocializáció három feltétele:

1. A kontaktustartás megváltozott igénye a felnőttekkel szemben: Az óvodáskor kezdetén jelentkező „miért-korszakra” jellemző kapcsolat-fenntartási igény átalakul a kapcsolatok tartalmi oldalára, a közös tevékenységek síkjára.

2. A környezet eseményei iránti érdeklődés kiszélesedése, környezeti élmények önálló feldolgozásának az igénye és vágya.

3. A társak felé fordulás igénye. Az addig meghatározó felnőtt- gyermek kapcsolat mellett és helyett felerősödik a gyermek-gyermek kapcsolat. Az interperszonális kapcsolatokban bekövetkezett változás eredményeképpen mások lesznek a magatartási szokások, a társakkal szemben megfogalmazódó igények. A társak felé fordulás maga után vonja a társakkal való együtt tevékenykedés igényét. Az átállás nem mindig konfliktusmentes, mert ugyan már megvan a társak iránti szükséglet, de a társas tevékenységhez szükséges új magatartási formákat még el kell sajátítania.

4.Az önszabályozás képességének fejlődése

Önszabályozás: az a képesség, hogy egy adott helyzetben le tudjuk gátolni kezdeti indulatainkat és vágyainkat, hogy ezzel helyénvalóbb cselekedet lehetőségét megteremtsük.

A gyerekek elsajátítandó gátlásai:

1. mozgások gátlása
2. érzelmek gátlása
   (érzelmek erősségének kontrollálása)
3. következtetések gátlása
   (gyors válaszadás késztetésének gátlása → teljesítményük is javulhat)
4. választás gátlása
   (gyakran jobb lemondani egy rövid távú jutalomról egy hosszú távú cél érdekében)

Önkontroll fajtái:

1. Negatív önkontroll:A tiltás vagy a parancs végül a szabály megtanulását eredményezi, de az ilyen módon megismert szabály nem válik viselkedéstmeghatározó értékűvé. (Ha a gyermek tudja, hogy csúnya szavakat használni bűn, de szüleitől titokban mégis ezt hallja, gyermektársa mellett használni fogja azokat.)

2. Pozitív önkontroll:Első követelménye a késleltetés képessége. Ez frusztrációhoz (kudarc és sikertelenség érzelmi vetülete) vezet, hiszen a szükségletek nem nyertek azonnali kielégítést. Következménye lehet az agresszió (támadó) és a regresszió (viselkedésbeli visszaesés).

A nem szabad tilalma a kísértés erejével szemben, már belső fékezőerőként hat = lelkiismeret.

belső tilalmi rendszerrel rendelkező gyermek + normákkal való szembekerülés → kedvezőtlen önértékelés → feszültség → jóvátételi törekvések (önszabályozásmagas foka)

5. A játék szerepe a társas kapcsolatok alakulásában.

A társas kapcsolatok változásai az óvodában:

1. együttlét: egy helyen vannak, mindenki mást csinál, öröm a másik közelsége
2. együttmozgás: mozgásuk azonos, tevékenységeik elszigetelődnek, motivációik eltérőek
3. tárgy körüli összeverődés: mint az előző, csak a csoportot egy központi tárgy tartja össze (nem játszik vele mindenki, csak jó a tárgy közelében lenni)

1, 2, 3: gyermeki passzivitás:
nincs kapcsolatfelvétel, együttesség kölcsönös utánzásban nyilvánul meg

4. összedolgozás: tevékenység megosztás, eszközök együttes használata
5. tagolódás: összehangolt szereposztás

4, 5: gyermeki aktivitás

6.A vegyes csoportban folyó nevelőmunka sajátosságai.

A szocializáció specifikumai vegyes életkorú csoportban

1. Kisebbek befogadása

• a vegyes csoportok kiemelkedőek benne
• a kisebbek könnyebben illeszkednek be
  • nagyobb társak segítik őket
  • kisebbek gyorsabban fejlődnek (utánzás)
• a nagyobbak tudják, hogy ők a példák
  • felelősségtudat
  • befogadási készség
  • egymás segítése
  • gondoskodás
• erős kötődések, stabilabb baráti kötelékek

2. Családiasság

• hasonlít egy család összetételére → biztonságérzet
• gyermek társas helyzete évről évre változik → információk a heterogén világról

3. Integrálás

• gyakori befogadás → empátia, tolerancia
• sérült gyermekek
  • mozgásszervi rendellenességgel élő
• autisztikus
• komoly ételallergiával küzdő
• hátrányos helyzetű
  • etnikai kisebbséghez tartozó
• tehetséges gyermekek

A játék specifikumai vegyes életkorú csoportban

• mindig sokszínű játék
• szerepjáték dominál
• érett gyerekek szervezik a játékot- újakat a nagyok mihamarabb bevonják
  • a kicsik kapják a kevésbé vonzó szerepeket
  • nem bánják
• kétszólamú játék - megfigyelés
• önálló játszócsoport kialakítás hamar

A tanulás specifikumai vegyes életkorú csoportban

• kisebbek gyorsabban tanulnak
  • szemlélődve (természetes érdeklődés)
  • nagyobbaktól közvetlenül (természetes hagyományozódás)
  • önkorrekcióra törekvés
• érettebbek a tanulásban húzóerők
  • kisebbség gyermekeinek kiemelkedő lehetőség
• azonos korúak kevesebben →jobban tudják alkalmazni az egyéni bánásmód elvét

Az óvodapedagógus tipikusan osztatlan csoportban elvégzendő feladatai

• megfelelő életkori arány kialakítása
• tanév elején: szokásalakítás → figyelni, hogy a kicsik önállósága ne csorbuljon
• testvérpárok kapcsolatának kezelése
• mintaadás, és a mintakövetés segítése
• kisebbek és nagyobbak érdekeinek összeegyeztetése
• szervezni az „együtt és külön elv” működését
• szóban kifejezni, miért nagyobb vagy kisebb az elvárás másik gyermek felé
• előítélet mentességet, védelmet, biztonságot, elfogadást sugározni
  → így tanulják a gyermekek a toleranciát(vegyes csoportok egyik specifikuma)

A tevékenység tervezés kérdései

• óvodapedagógus ismerje csoportja sajátosságait (megfigyelések → feljegyzések)
•  6-7 évesek:
  • külön kell foglalkoztatni- készíteni kell az iskolára
  • segítségünkre lehetnek a kisebbek motiválásában
• 3-4 évesek:

• második félévre korukat túlszárnyaló feladatokat oldanak meg
•  ki kell várni, míg önként kapcsolódik be
  (ha önként próbálja utánozni a nagyokat, az nem lesz megerőltető)
  • tevékenység időtartamát a gyermekek többségének érdeklődése határozza meg

Differenciálás

• nagy eltérések a gyermekek között
  • korosztályonként
  • egyénenként
• igen nehéz feladatok
  • ismeretanyagok kiválasztása
  • csoportélet megszervezése
• tervezés fontos
• terhelést nagyok szintjéhez kell igazítani
• differenciálási módok:
  • lépcsős fejlesztés - azonos képesség különböző szintű feladatait egy csoportban
  • mikrocsoportok
  • egyéni fejlesztés
• az értékelésnek is differenciáltnak kell lennie

• 7. A konfliktuskezelés és megoldás stratégiái
• (Pálfi Sándor: A konfliktuskezelés korszerű elmélete In.: Tantárgyi ismeretek a Vezető óvodapedagógusok képzéséhez I. HWPF, 372 T28 I
  Hajdúböszörmény, 1999.89-123.)

A konfliktus szó angol: conflict, német: konflikt, latin conflitctus szóból származik

jelentése összeütközés

idegenszavak szótárában: összeütközés, nézeteltérés, harc, küzdelem, hanem mindenféle emberek közötti összeütközést gyűjtő fogalomként használjuk.

Konfliktus: egyének vagy társadalmi csoportok közötti olyan ütközés, amely mögött igények, szándékok, vágyak, törekvések, érdekek, szükségletek, nézetek, vélemények, értékek szembenállása húzódik meg (Szekszárdi 1995, 1996).

Konfliktuskezelés szemléleti alapja, két kulcsfogalma:

1.  a kreativitás
2. az erőszakmentesség

Konfliktuskezelési stratégiák

1. Győztes/vesztes stratégia:

• A felek a konfliktust harcként értelmezik
• győzelemre, a másik legyőzésére törekednek
• megegyezés nincs
• Gyors cselekvést igénylő helyzetekben gyakran szükségszerű alkalmazni

2. Alkalmazkodó stratégia:

• Lemondás az érdekek, vágyak érvényesítéséről:
  • félelemből, kényszerből  vagy tapintatból
  •  hosszabb távú érdekek miatt, megfontolt döntés alapján a konfliktus első jeleit észlelve.

3. Elkerülő stratégia:

• Az egyén nem mond le a fentiekről, hanem magát a konfliktushelyzetet igyekszik kikerülni. hosszabb távon veszélyes is lehet.

4. Kompromisszumkereső stratégia:

• Közösen elfogadható megoldás keresése a cél, amely mindkét fél számára kielégítő (noha gyakran mindkettejük számára rosszabb, mint amit eredetileg szerettek volna).
• Egyenrangú felek között gyakori; az erőviszonyok változásával az erősebb fél a másik legyőzésére törekszik.
• egyezés  keresése

5. Problémamegoldó (győztes/győztes) – stratégia:
   • a felek együttműködésére törekszenek,

• A résztvevők a probléma olyan megoldására törekednek, amelyben mindkét fél érdekei, szükségletei, meggyőződései érvényesülnek.
• Kölcsönösen elfogadják a másik fél önérvényesítését, vállalják az önalávetést, készek együttműködni, empatikusan viselkedni a legjobb megoldási alternatívák megtalálása érdekében.
• A közösen elfogadott megoldás mellett mindkét fél elkötelezett.

Konfliktuskezelő stratégiák a nevelésben:

• Versengő stratégia:
  az autoriter pedagógia fő eszköze → helyzet gyors megoldása (mindig van vesztes)
• Alkalmazkodó stratégia:
  A pedagógus az alkalmazkodást jutalmazza, a konfliktus bünteti (elfedi)
• Elkerülő stratégia:
  Sztereotip megoldások (nem a konkrét szituációhoz igazodik)
• Kompromisszumkereső, problémamegoldó:
  személyekre irányuló megoldás
  (érdekek, szándék, indíték feltárása, elfogadható megoldások…)

8. Az óvodapedagógus feladatai a szociális kompetenciák alakításában

• Mindkét fél számára megnyugtató konfliktusrendezés
• Helyes viselkedés kialakítása
• Szabályok tisztázása
• Megelőzés (agresszió, ehhez a gyermekek ismerete elengedhetetlen!)
• Kapcsolatok kialakulása, ápolása
• A gyermekközösség vizsgálata (szociometria (Moreno): postás játék)
• Peremhelyzetű gyerekek bevonása, aktivizálása, segítségnyújtás a baráti kapcsolatok kialakulásában